Csíkos Mókus:

Csíkos mókusok Észak-Amerikában és Ázsiában élnek, de míg az amerikainak három, a szibériai csíkos mókusoknak (burunduk) öt

fekete csík díszíti a hátukat.Eredeti élőhelye burunduk természetes élőhelye Ázsia tűlevelű- és nyírfaerdői. Az erdőben, a

fák gyökerei közé építi üregét, mely több éléskamrából, egy fészekből, illetve az őket és a külvilágot összekötő folyosókból áll.

Teste

A szibériai csíkos mókus jóval kisebb, mint a többi mókus faj. Teste 15 centiméter hosszú, majd egy kb. 10 centiméter hosszú farok követi.

Szemei nagyok és feketék, fülei rövidek és kicsik,

bundája sárgásbarna. Hátán hosszanti irányban

5 fekete csík húzódik.

Hol tartsuk?

A ketrec beszerzésekor több dolgot érdemes fejben tartani.A szibériai csíkos mókusok magányosan élnek, csak a szaporodás

idejére keresik egymás társaságát.Egy mókus számára nincs elég nagy ketrec, szinte bármekkorát be tudnak lakni.

Amikor ketrecet vásárolunk akkorát vegyünk, amekkorára csak lehetőségünk van.

(Minimális méretek: 40x60x60 cm.) A

ketrec rácsozata legyen sűrű, és legalább két oldalán legyen vízszintes, így kedvencünk fel tud majd mászni rajta.Nagyon

fontos a ketrec mérete, de még fontosabb a helyes berendezés. A ketrec aljára

szórj puha, nedvszívó anyagot, ez lehet faforgács, széna, szalma. Pellet alakú

almok, illetve macskaalom használatát nem javaslom, a mókusok nem szeretnek rajta állni, szúrja a kis talpacskájukat.

A mókusok tiszta állatok, kis és nagydolgukat egyaránt az általuk szimpatikusnak vélt sarokban végzik, így elég, ha

azt naponta-kétnaponta kitakarítjuk, az egész

ketrecet meg ráérünk 3-4 hetente. Sőt, ők sem szeretnek

koszban, piszokban élni, a szemetet nemes egyszerűséggel kidobálják a ketrecből.

Ház

A ketrecen belül nagyon fontos, hogy a mókusodnak legyen saját háza, odúja. A hörcsögöknek való házak nem jók a mókusoknak,

nekik nagyobbra van szükségük, kb. 15x13x10

centiméteresre. Ha tetszik neki a házikó, ott fog aludni, és az összegyűjtött magvai jórészét is ott fogja tárolni.

A ház kibélelésével nekünk

már nem kell foglalkoznunk, azt majd a csíkos

kis kedvencünk elintézi. Erre a feladatra adhatunk neki,

anyagdarabkákat (pamut), állatkereskedésekben kapható speciális vattát, vagy akár papírzsebkendőt is. Ő majd széttépkedi, és

kibéleli vele a kuckóját.

A tél

A burunduk téli álmot alszik, mely általában októberben kezdődik és márciusig tart. E téli időszak közeledtével mókusunk

éléskamráját feltölti, meghízik,

és szinte teljesen kifordul önmagából. Az eddig kézhez szokott kis-kedvencünk,agresszív

vadállattá válik, és téli álma végéig az is marad.

Ez idő alatt, sűrűn

fölkel enni, inni, de dolgavégeztével rögtön vissza is húzódik a vackába.

Mezei Nuszi:

Jegyei:

testhossza 48,5-67,5 cm, farokhossza 7-11 cm, magassága 11,515 cm, tömege 2,5-6,5 kg. Feje karcsúbb, nyújtottabb,

mint az üregi nyúlé. Kölykei vékony szõrzettel és nyitott szemmel születnek-

az üregi nyúl fiókáinál sokkalfejlettebbek.

Élõhelye:

szinte az egész világon elterjedt. Természetes elterjedési területe Afrika nyílt szavannáitól, sztyepjeitõl és félsivatagjaitól egész Európán keresztül, fel egész az erdõhatárig terjed, Nyugat-

és Észak-Ázsia vegyes erdõitõl Kína középsõ részéig,

de megtalálható Ausztráliában, Új-Zélandon, Chilében és ÉszakAmerika egyes területein is. A szintén nagyon hasonló indiai nyúl

(Lepus nigricollis) egészíti ki ezt az óriási térséget, amely a betelepí

tésekkel még jelentõsen tovább is bõvült.

Némileg már Svédország és Finnország déli részén is, de fõként Szibériáb

an nagy területen fedik át egymást a havasi nyúllal. Angliában is sok szigeten akarták meghonosítani a mezei nyulat-igaz, csekély sikerrel. Írországban szintén csak egy kisebb, el

szigetelt állománya él. Ez feltehetõen azzal függ össze, hog

y a mezei nyúl érzékeny a nedvességre, és a havasi nyúlnál sokkal inkább rá van utalva a védett búvóhelyekre.

A legnagyobb sûrûséget az alacsonyan fekvõ, félintenzíven mûvelt, meszes és agyagos talajú élõhelyeken

éri el. Magyarországon közönséges,

vadászható.

Eletmódja:

jellegzetes menekülõ állat, amit a hosszú fül, nagy szem, kifinomult szaglóérzék és hosszú lábak

is jeleznek. Veszély

közeledtekor meglapul egy gödörben, fülét hátraengedi.

Alkonyatkor, miközben legel, feltûnõen lassan mozog, és laposan a földhöz simul. Magánosan él. Csak a

szaporodási idõben látható párosával vagy kisebb csoportokban.

Rendszerint ragaszkodik megszokott területéhez. Jelöléssel kimutatták azonban, hogy kisebb-nagyobb vándorutakat is

megtesz. 1928-ban tömeges vonulását figyelték

meg Ukrajnában, amit nyilvánvalóan a szokatlanul nagy hóesés váltott ki. A legtöbb állat a vándorlás során elpusztult.

Szaporodása:

a párzási idõszak csúcspontja, amit a vadászok bagzási idõnek hívnak, általában március-áprilisra esik. A nõstény évente 2-3-szor ellik,

az elsõ alomnál 1-2-t, a másodiknál azonban már 2-5 kölyköt,

az egyéves vagy az öreg

példányok inkább kevesebbet. Az utódok a szabadban születnek, és nem egy föld alatti üregben, mint az üregi

nyúlnál. Eltérnek abban is, hogy már röviddel születésük után

látnak, és el is tudnak futni. Rejtekhelyükön lapulnak - még nincs szaguk-, és várják anyjukat, hogy jöjjön szoptatni.

Bundájuk védi õket a kihûléstõl, bár a nedvességre nagyon érzékenyek.

De nemcsak e tekintetben különböznek az üregi nyúltól, hanem udvarlási szokásaikban is: a mezei nyulak tavasszal

meghatározott helyeken gyülekeznek. A hímek itt fel-alá kergetik

a nõstényeket. Ahol sok van belõlük, 4-8 nyulat is láthatunk, amint vad hajszában száguldoznak egymás után, keresztül a szántóföldön.

Párzásnál a hím rendszerint "elpáholja" a nõstényt.

Az egymást üldözõ nyulak se látnak, se hallanak, és így tavasszal gyakran esnek a közlekedés áldozatául.

Tápláléka:

vadon növõ füvek, csírázó gabona, lágy szárú növények, télen rügyek

. A szántóföldi zöldségek nyilvánvalóan fontos szerepet játszanak a mezei nyúl táplálkozásában, mert ahol az intenzív mezõgazdaság miatt

ezek hiányoznak, ott a mezei nyúl állománya is visszaesik. Mindamellett eredetileg a mezõgazdaság "mûvelt

sztyepjei" adtak új élõhelyet az addig pusztákon élõ mezei nyúlnak Európában, ahol elõtte

alig fordult elõ.

Ellenségei:

a róka, a görény, a nyest és a héja, elsõsorban

a beteg vagy a fiatal, tapasztalatlan állatokat ejtik zsákmányul. A kifejlett nyulak olyan rendkívül

gyorsan futnak, hogy cikcakkban vágtázva majdnem minden üldözõjüket messze maguk mögött tudják hagyni. Ekkor veszik hasznát

annak is, hogy teljes körben látnak, csakúgy, mint az üregi nyúl,

hiszen ily módon szemmel tudják tartani

üldözõjük mozgását.

Egyéb:

A mezei nyúl az egyik legfontosabb apróvad. A terítéket ezért már sok éve gondosan számon tartják: egyedül Németországban

évente kb. egymillió mezei nyulat lõnek. További százezer

példány esik a közlekedés áldozatául. Feltételezik, hogy a modern mezõgazdaság a földeket a nyulak számára túlnyomórészt

kedvezõtlen élõhellyé teszi.

Sok mezei nyúl végét jelenti, hogy a nyár derekán egyszer csak megkezdõdik az aratás, és óriási területeken néhány

nap alatt táplálék nélkül maradnak. Betakarítás után ugyanis gyakran azonnal felszántják a földeket. A nyulak bonyolult

társadalmi rendje ekkor teljesen összeomlik.

Az állatok kénytelenek a megmaradt területeken összezsúfolódni. Ezek, sajnos, elég gyakran kukoricaföldek, amelyek fedezéket

nyújtanak, táplálékot azonban már nem. A maradék, most már

gyakrabban látogatott táblákon megnõ a fertõzésveszély, és nyár végén a fiatal állatokon a járványszerûen fellépõ

bélgyulladás (kokcidiózis)

söpör végig. A néhánytúlélõ, bár maga immúnissá válik a betegségre, hordozza annak kórokozóját, ami állandó veszélyt

jelent az utódok számára. Így helyenként megpróbálják

gyógyszert tartalmazó csalétkek kirakásával megóvni a nyúlállományt a fertõzéstõl. 

Oldal: Állatok
Természet - © 2008 - 2024 - termeszet-oldala.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat