Természet

A fa

A fa mint anyag

A fa mint anyag kemény, rostos, lignifikálódott szövet, ami a fás növények - fák, cserjék - szárának farészeiből áll.

Szövettani szempontból másodlagos xilém, a növény szállítószövet-rendszerének

része, ugyanakkor tartó funkciója is van: ez teszi lehetővé, hogy a fák magasra nőjenek és ott széles koronát fejlesszenek.

A fa heterogén, higroszkópos, sejtes szerkezetű és anizotróp anyag. 40-50%-ban cellulóz, 15-25%-ban hemicellulóz rostokból áll,

melyek közé a lignifikáció során 15-30% lignin rakódik. Tartalmazhat még gyantát, zsírokat, olajokat, viaszt, csersavat, színes és ásványi anyagokat. A frissen vágott fában 20-50%, a levegőn szárítottban 10-20% víz van.

A fát mint nyersanyagot az emberiség ősidők óta sok mindenre használja. Elégeti, hogy világítson, hőt termeljen vele, mechanikai tulajdonságait kihasználva eszközöket, műalkotásokat,

járműveket, építményeket, épületeket hoz létre belőle, kémiai átalakításokkal faszenet, cellulózt, gyógyszereket,

egyéb vegyi anyagokat gyárt belőle. A

kitermelt fát sok hagyományos mesterség mellett elsősorban a faipar és a vegyipar hasznosítja.

Az élő fa

A fák évelő, fás szárú növények. Három jól elkülöníthető részük van, a gyökér, a törzs és az ágakat, leveleket magában foglaló korona.

Magasságuk néhány métertől akár 50-100 méterig, törzsük átmérője 10 centimétertől több méterig terjedhet.

Nincs rá

egyértelmű szabály, de az ennél kisebb, vagy a föld fölött rögtön elágazó fás növényeket inkább cserjének nevezik.

Faanyagként leginkább a törzsüket hasznosítják. Kívülről befelé haladva a következő részekből épül fel:Majomkenyérfa

(Adansonia digitata) Tanzániában Kéreg. A fa testének külső, a külvilággal érintkező része. Külső, elhalt

pararétegből és a belső rostrétegből áll. Megakadályozza a fa kiszáradását,

védi a környezeti hatásoktól. Háncs. A kéreg belső részén lévő, rostos, nem fás szövet. Ennek rostacsövei szállítják a levelekben

szintetizált szerves anyagokat oda, ahol

a fa felhasználja vagy raktározza azokat. Kambium. Osztódó sejtekből álló, szabad szemmel nem látható

réteg, amely kifelé a háncs, befelé a fatest sejtjeit hozza létre körkörös rétegekben.

A mérsékelt égövi fáknál a kambium évszakonként eltérő ütemben osztódik: tavasszal a legaktívabb, és az

első fagyok beálltáig dolgozik, majd télire felfüggeszti működését. Ettől lesz az ilyen fák szerkezete

évgyűrűs.Fatest. Statikai, tartó szerepe

mellett ebben találhatóak azok az elemek, amelyek a gyökértől a levelekig szállítják, raktározzák a vizet és a benne oldott ásványi

anyagokat. Elsősorban ez a fa felhasználható,

megmunkálható anyaga. Részei a szíjács és a geszt.Bél. A

fa testének legbelső, középponti része. Nagy üregű, vékony falú sejtekből épül fel. Átmérője néhány millimétertől 1-2

centiméterig terjedhet.A fát kivágása, a fakitermelés változtatja át élőlényből

ipari nyersanyaggá. Jelentősége, hasznossága nagyrészt annak köszönhető, hogy - a lágy szárú növényekkel ellentétben

- elhalása, nedvességtartalmának

elvesztése után is hosszú ideig megőrzi állagát, kedvező mechanikai tulajdonságait.

Trópusi fák

A trópusi fafajok szövete nem tér el lényegesen a mérsékelt égövi fákétól, de néhány különbség azért megfigyelhető:

A trópusi fák felépítése egyenletesebb, mivel a trópusi

éghajlaton a fa viszonylag folyamatosan, megszakítás nélkül fejlődik, így nem alakulnak ki benne évgyűrűk, eltérő mechanikai

tulajdonságú zónák. A mérsékelt égövi szórt likacsú fák

pórusainak átmérője általában kicsi, míg a trópusi szórt likacsú fák pórusai gyakran nagyok. A trópusi fafajok szövetében sok

a parenchima - esetenként a fa tömegének

nagyobbik fele is lehet. A felhasználása során ez akkor lehet kényelmetlen, ha ezek a vékony falú sejtek csomókba rendeződve

itt-ott meggyengítik a fa struktúráját. A trópusi fákban

gyakoriak a gyantajáratok, a latex-

0és kaucsukjáratok; ezek gyakran táskákat alkotnak.

A lombos és tűlevelű fák

A lombos fák felépítése a tűlevelűekénél jóval összetettebb. Az élő fában a vizet változatos formájú edények, tracheák szállítják, a

tracheidák szerepe másodlagos, egyes fajoknál ezek hiányozhatnak is. Az edények az évgyűrűben szórtan

vagy gyűrűszerűen helyezkednek el, gyakran nagyok. A fatestet külön elemek, a farostok, rosttracheidák szilárdítják.

Több a faparenchima.

A tűlevelű fák felépítése egyszerűbb. A fatest túlnyomórészt tracheidákból áll, ezek jóval hosszabbak, mint

a lombos fákban. Edényei nincsenek.

A tracheidák nemcsak a folyadékot továbbítják, hanem ezek dolga a fa szilárdítása is: a korai pásztákban létrejövő

elemek inkább a vizet szállítják, a kései pászta

vastagabb falú, szűkebb üregű elemeinél a szilárdító szerep kerül előtérbe. Parenchima kevés van,

vagy nincs is.

Több fafaj testét gyantajáratok hálózzák be.

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat